Disney hercegnő*-*

Nem voltam más, csak egy egyszerű lány,

Elbánt az élet vasfoga velem végleg,

Koronázatlan lúzer lettem

Nem találtam meg a rég várt hercegem sem.

Nincs facebook, Msn és Twitter

Hallgatom, ahogy a madár mást csivitel égnek.

A notebook lámpája kialszik,

Bennem a remény végleg szertefoszlik.

Várhatok a mesebeli hercegre,

Ameddig akarok.

Nem jön, nem vár rám a lovon,

Ismerős egy helyzet- mert hoppon maradok.

A terasz is fölösleges a szobámban,

Nem mászik fel senki a korlátra.

Mesebeli hercegek ti úgyis elkerültök,

Mert csak egy nyafka Disney hercegnő maradok- Remélem örültök! 

Szeretem...

 Szeretem...

Szeretem ha nevetsz, 

szeretném ha szeretsz.

Tomboló vihar idején csak rád gondolok, te vagy az egyetlen

akiről álmodok.

Pillangók táncolnak a magasban, könnyed puha szárnnyal,

ez az érzés nem tágít,

szárnyal a mával.

Megfogalmazni órákig tartana, elmondani

nehéz és lehet hogy fájna,

De szembenézni veled és kinyögni,

olyan mintha az ég rám szakadna.

Pedig csak egy szó lenne az egész,

mégis torkomra forr .

De szemedbe nézve bátor leszek, és nagy nehezen kimondom;
-olybá' tűnik, de régóta;

SZERETLEK!

Szerelmes vers;

Lelkem féltett zuga eddig hatalmas űr volt, de jöttél te, és valahogy a fényre húztál.
Kék, szép színű szemedben magamat látom, mint mélységes óceán.
Ha halkan suttogsz meghallom, mert minden erre emlékeztet, ahogy kimondod buta kis nevemet.

Félek, hogy egyszer eltűnsz, s nem marad más mint a jól ismert űr, ami sejtelmes sötét selyemként megöl.
De még itt vagy, ugye?

Hangod hallhatom,nézhetem a szemed, de nem tudom igazán szeretsz-e.

A föld forog, a nap kering de én megváltoztam egyszersmind.
Furcsán jöttél, de még itt vagy, s szórod aranyad rám, pedig nem vagyok szép lány.
De te mégis olyan vagy, mint egy herceg, nem szőke de nekem elmegy,

 de szemed kékje minden gondomat félreűzte, s várom a hajnalt, várom hogy ébressz fel.

Krisztihez;

Bánatosan üldögélve

Mit lehetne csinálni?

Rúgni a port 

és elkezdeni pipázni.

Száll a füst és gomolyog,andalító felhő.

Itt most nem érzel semmit,

csak a boldogságban úszó felhőt.

Mégis csak egy pillanat

és ez is elszáll-

helyében marad a gyümis füst

és újra a magány.

Ha egy órácskára boldognak érezted magad,

Ne feledd ez csak egy múló pillanat,

s tovaszáll, mint a füst,

Egy perc alatt.

Angyal ( találd meg, vers)

Valahol a messziségben

Angyalokat látok, kik

Rázendítenek az égi dalra, s

Gigantikus méreteket ölt a sok

Arany csillogása.

Kereshetném ezt a világot

Akarva-akaratlan meg nem találnám.

Talán csak az álmodozó jut el oda

Andalogva, s az angyalok

Libbenő lépte kíséri őt nyomon

Időtlen időkig, míg rátalál a helyes útra

Nappaltól estelig.

Szerethetném őket is, mint

Zizike a magvetést, s talán én is

Oda jutnék.

Nagykapuján átmehetnék a szép égi világnak

Jókedvvel énekelnék, az 

Angyalokkal egy reményteli muzsikára.

Fantázia

Képzelj el egy világot.

Megvan?

Most álmodj bele virágot,

mely illatozva leng a szélben,

s bársonytakarót hint a földre.

Képzelj hozzá egy lagúnát,

csobbanó vizében úszó halak hadát,

s meg-meg csillanó fodrain,

az álmok kékes netovábbját.

De valami még hiányzik;

Mi kell még bele?

Van már kék egünk, szép tengerünk,

végeláthatatlan sűrű rengetegünk,

az élet.

Ha nincs élet, minden sivár,

körülvesz téged egy bomló világ.

Miért szeretnél ott élni,

tán azért mert már nem tudsz,

Remélni?

Sose gondolj arra, mi történne

ha a világ meghalna.

Tovább élne.

Álmodj bele mindent, mire legjobban vágysz,

s nyisd ki a szemed;

ez a VALÓSÁG!

Fuvola,;

Hallom a ritmust,

zengve zakatol,

mint kisiklott vonat

valahol.

Szívemben lüktet a zene

egy halk hang dallamára,

induló vonatok tam-tamára,

sebesen.

Érzem a dalt az ujjaim begyében,

lefogom a billentyűket sebtiben.

Csak szárnyalok vele,

akár a vagon a viharos szélben.

A zene körülölel, apró hangjegyekkel

mely a hangszeremen csodával életre kel,

mint a vonat kürtje,

a ködös reggeleken.