Itt egy vers jegyzetbe,Olvasnod se kell, hisz úgyis tudod mi van benne.
Pár lehetetlennek tűnő gondolat,
Örvény mi mélyre eldobhat.
Kezed se ér el hozzám-pedig kinyújtod felém,
Könny ég az arcomon,Lepereg, s újra ott van,
Mint szélvédőn a bogarak.
Most már semmi sem olyan, mint Veled,
mert a hajnal is csak szürkület.
Szívemben ott az űr,
s nincs az a gépezet mely visszahozna Téged közelebb.
Ha el is olvasod, ha látod is bánatom,
szemedben ragyog a hamis szánalom.
Csúfos kacajodtól ég az arcom,
Szerelmed sohasem lesz olyan,
mint mikor az égen még volt igaz csillagom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése