Szarka Lucának:
Lustán lopakodik lejjebb a hold,
Ugyancsak eltűnt az emléked valahol.
Csillogó csöndes éjszaka ez,
A hold sem látszik még neked sem.
Lélegzeted itt kísért az arcomon,
Utálom hogy szíved többé nem nekem zakatol.
Csak csöndben várom, hogy új hajnal jöjjön el,
Amikor már egy könnycsepp se hullik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése