2011. augusztus 26., péntek

Solner G-nek;



Megláttalak tavaly tavasszal,
megszólalni sem tudtam, de akartam.
Szépen mosolyogtál és kék a szemed,
mondhatnom sem kell, beléd zúgtam teljesen.

Vártam sokáig az én hibámból,
pedig ha odamegyek hozzád,
talán meglátsz.
Csak féltem.

De ma már végre erőt vettem,
és te tényleg beszéltél velem,
én pedig, mint vihar után a nap,
ragyogtam.

Átöleltél, nevettél,
igaz csak egy fényképért,
de aztán a nagy tömegben, néztél, rám mosolyogtál,
úgy éreztem nekem nem kell más.

Jaj, hogy én mennyire szeretlek,
több mint egy éve,
és ha táncolok egy zenére,
te jutsz az eszembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése