Lelkem féltett zuga eddig hatalmas űr volt, de jöttél te, és valahogy a fényre húztál.
Kék, szép színű szemedben magamat látom, mint mélységes óceán.
Ha halkan suttogsz meghallom, mert minden erre emlékeztet, ahogy kimondod buta kis nevemet.
Félek, hogy egyszer eltűnsz, s nem marad más mint a jól ismert űr, ami sejtelmes sötét selyemként megöl.
De még itt vagy, ugye?
Kék, szép színű szemedben magamat látom, mint mélységes óceán.
Ha halkan suttogsz meghallom, mert minden erre emlékeztet, ahogy kimondod buta kis nevemet.
Félek, hogy egyszer eltűnsz, s nem marad más mint a jól ismert űr, ami sejtelmes sötét selyemként megöl.
De még itt vagy, ugye?
Hangod hallhatom,nézhetem a szemed, de nem tudom igazán szeretsz-e.
A föld forog, a nap kering de én megváltoztam egyszersmind.
Furcsán jöttél, de még itt vagy, s szórod aranyad rám, pedig nem vagyok szép lány.
De te mégis olyan vagy, mint egy herceg, nem szőke de nekem elmegy,
de szemed kékje minden gondomat félreűzte, s várom a hajnalt, várom hogy ébressz fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése